Baromi késő van, két pohár bor után az indulat is dolgozik bennem, de úgy döntöttem, mégis kiírom magamból...
Néztem ezt a viccnek is rossz Eurovíziós tánc(?)dalfesztivált - itt nemigen lehet kikerülni, csak a válogató szombat estéi külön népünnepélynek számítanak -, ráadásul az idén vérpocsék dalt és előadót sikerül a tinilánykáknak Düsseldorfig elesemesezni.
(Hogyan jutott mégis bronzéremig, na az a napi rejtély...)
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a magyar dalt nagyon sokan esélyesnek tartották, végül a 22. helyre sikerült becsúszni. Olvasom a magyar kommenteket a Facebookon: így a hülye szomszédok, úgy mindenki után minket, köcsög Európa stb stb.
Hássszóóóóval, Kedveseim... mindenki hülye, aki nem úgy gondolkodik, ahogy mi? Liberalizmus - amíg a többi is velünk tart, és azt csinálja, amit mi, azon kívül meg lövünk?
Sok lőszerre lett volna szükségem a közel négy év alatt, ha így gondolkodnék.
Kezdetnek elmesélem, hogy a fejlett Nyugat kb látja a nyugati nagytesót, aztán Ausztriáig (nem egyenlő Ausztrália) ismeri a térképet, onnan van egy (ex) keleti blokk, ami összefüggő fehér folt, van valami izé... orosz állam, és a kettő között a büdös tudatlanság, amiről lapítanak, mint szar a gazban, aztán még az ázsiai üdülőparadicsom, de ott most épp nagyon sokat hullámzik a tenger, meg rádióaktív sugárzás is van...
Ha véletlenül eljut a térkép ismeretlen részére, legtöbbjük örömmel újságolja, hogy arra is van folyóvíz, beszélnek angolul és ott is megy a CSI a tv-ben :)
Az ebben a versenyben résztvevő országok feléről pl azt sem tudják, hogy Európa földrajzi határain belül találhatóak. (Egy mondjuk tényleg nem, de tiszteletbeli tagnak lenni, az megint más tészta)
Persze, hogy a szomszédokra szavaznak, nekik ők a való világ!
A kisebb országok pedig szintén egymásra; rajtunk kívül más országokat is szétszabdaltak ám a háborús győztesek, nem kell úgy felvágni a fájdalmainkkal. Azok a népek legalább összetartanak, mi meg héthatárra szóló vircsaftot rendezünk abból is, hogy ki nevezheti magát magyarnak...
Tudjátok, hányszor kaptam román, cseh, lengyel vagy horvát üzeneteket kollegáktól, akik kedveskedni akartak és az anyanyelvemen akartak küldeni üzeneteket? Hányszor kérdezték tétován, hogy milyen az élet Bukarestben, Prágában? (több fővárost nem ismernek)
Egyetlen egyszer - először - háborodtam fel mélységesen; egy iráninak mondtam valamit Irakról. De gyorsan megbántam; semmi értelme.
Azóta csak mosolygok, használom a Google T-t, válaszolok olyan nyelven, amit mindannyian értünk. Amikor rájön, hogy hibázott, majd négyszemközt bocsánatot kér, reméli, hogy nem sértett meg és kér, hogy meséljek a hazámról. Egyébként meg tanulékonyak és kíváncsi, csak legyen mivel felkelteni az érdeklődését!
Változik valami, ha sértődötten reagálok? Ő nem érti a reakciómat, csak TÉNYLEG udvarias akart lenni, mellesleg az én lelkem sem lesz nyugodtabb :)
Persze, hogy fáj, de ismerjük be, csak nekük a világ közepe Magyarország. Mindenki másnak a saját országa az!
Nem vagyunk fókuszban, semmi fontos és égbekiáltó nem történik, az élet ugyanolyan ritmusban lüktet, mint akármerre a Gömböcön, ahol épp nem gyilkolásszák egymást. Nem keltünk lelkiismeret-furdalást korábban felvásárolt fegyverek népirtásra használatával, nem kell, hogy kezet nyújtsanak cunami- és földrengés-okozta károk miatt.
Lássuk be, így van ez jól.
Nincs értelme vérig sértődni és utálni mindenkit pár szavazat miatt, még mélyebbre süllyedve az önsajnálatba.
De kérem, annak sincs, hogy utálatunkat fejezzük ki tőlünk keletebbre, délebbre eső népekkel szemben, csak mert ők még mélyebben vannak, mint mi (egyébként meg honnan tudod, éltél ott? Nehogy meglepődj...), vagy a "nagyokra" fújni, mert lenézőek, tudatlanok.
Elmesélném, nekünk "keletieknek" barominagy renoménk van errefelé, ha szorgalmasan bizonyítjuk, hogy mit tudunk. A legtöbb ország egyáltalán nem húz egyenmezt népcsoportokra, igenis van esélyed, hogy individuumként ismerjenek el.
Emellett a végletekig kiállok, a saját példám a legkézenfekvőbb példa.
A héten valakivel beszélgettem: legnagyobb meglepetésemre elmesélte, hogy legszívesebben csak bevándorlókkal dolgozna, mert ők bizonyítani akarnak, teszik a dolgukat, míg a helyiek nagy hányadában semmi versenyszellem, tenni akarás, önállóság sincs.
Mindemellett olyan országban élek, ahová évente többszázezer bevándorló érkezik vagy menekül a Föld minden sarkából, viszont az őslakóknak nem volt idejük felfogni, hogy mindez mivel jár; előnye és hátránya is van dögivel. A munkahelyemen nemkülönben vagyok kénytelen széles nemzetközi skálán kommunikálni. Ha szájhúzogatással kezelném a helyzetet, már rég kinyírtam volna magam.
Ehelyett rengeteget tanulok, változom, tanítok, változtatok.
Tessék lejjebb venni a fenenagy büszkeségből, a gyerkőcöket alázatosságra, tényleges nyitottságra, tiszteletre nevelni, talán majd ha így közelednek más népekhez, meglesz a kívánt (elvárt) eredmény. Mindebbe bőven belefér a hazaszeretet; itt pl minden házon ott lobog a nemzeti kék-sárga.
Majd akkor többek leszünk mint gulyás, paprika és Puskás emléke.
Egyébként mindezt felváltja a curry, chili és Ronaldo :)
